Vigyázat! Terjed a Spanyolnátha Győrben!

A Spanyolnátha Miskolcról indult, és első fertőzöttként egy Vass Tibor névre hallgató szerkesztőt regisztráltak. Ez a Spanyolnátha a hírhedt, 1918-as, a világon a legtöbb áldozatot követelő vírusnak egy nagyon különleges mutációja, mely ma már az interneten keresztül fertőz. Különleges ismertetőjegye, hogy főként művészek terjesztik, és az elsődleges vírusgazdák általában szerkesztők, írók, költők, esszéisták, képzőművészek. A vírusnak leginkább tehát az irodalom- és művészetbarátok vannak kitéve, akik a legkönnyebben a spanyolnatha.hu oldalra kattintva kaphatják el a fertőzést. A Spanyolnátha 2004 óta tombol, és Miskolc után elérte Székesfehérvárt, Tatát, Veszprémet, Szekszárdot, Sárospatakot, Nyíregyházát, és Szegedet. 2009 telén a vírus megfertőzte Győrt is, és azóta megállíthatatlanul tombol, és szedi ártatlan győri áldozatait is. Január 18-án, péntek este 18.00.-kor, a Xantus János Múzeum dísztermében karantén alá vették a győri fertőzötteket, köztük az Alterstáb néhány tagját. Cikkünkben a karanténbeli fantasztikus élményeinket meséljük el.

No, de komolyra fordítva a szót, a Spanyolnátha című művészeti web-folyóirat valóban a szörnyű betegségről kapta a nevét, azért mert számos művész ebben a betegségben hunyt el, például szegény Kaffka Margit, vagy a perverz francia író, költő, Apollinaire. A Spanyolnáthát Vass Tibor alapította 2004-ben, és az ő baráti köréből nőtte ki magát, a ma már több mint 900 szerzőt, köztük több „nagyágyút” jegyző netes folyóirat. A kicsi csírából, és haveri „poénkodásból” 2005-ben jött létre önálló honlap, és 2007-óta negyedévente rendszeresen új lapszámmal jelentkeznek. Az évszakonként megjelenő lapszámok tematikus számok, melyek többnyire egy-egy magyar városhoz köthetők: az adott város kulturális életét mutatják be. A legutóbbi, téli szám Győrt prezentálja, melynek lapszámbemutatóján, január 18-án, a Xantus János Múzeumban a lap szerkesztői, Berka Attila, Székelyhidi Zsolt, Puskás Balázs, többek között azt is megosztották velünk, hogy a 2009-es év volt a Spanyolnátha történetében a „csúcskorszak”. Egyrészt természetesen, a kiemelkedő Győr-szám miatt, másrészt, mert a tavalyi évben jelent meg a Hogyöt című antológia, mely a Spanyolnátha 5 évi terméséből, a legjobb 100 szerző szövegeit tartalmazza. A fiúk meséltek a győri közönségnek a Spanyonátha futó, és futottak még kategóriás projektjeiről is, például a Vass Tibi-féle e-mail antológiáról, a Hyperspan névre hallgató végtelenül izgalmas kezdeményezésről, a Szabó plusz programról, a hagyományos spanyolnáthás kéziratkiállításról, és egyéb irodalmi, képzőművészeti furcsaságokról, melyeket a spanyolnatha.hu címen, ebből a virtuális temetőből ki lehet hantolni.

Ezeknél sokkal izgalmasabb volt, amit a Győr szám ügyes szerkesztői, győri költők, kritikusok, Szalai Zsolt, és Sütő Csaba András elárultak a szerkesztés műhelytitkairól, és a Spanyolnáthához fűződő viszonyukról. Megtudtuk tőlük, hogy ők már 5 éve, a lap indulása óta a Spanyolnátha szerzőiként definiálják magukat, ezért szívükön viselik a lap sorsát, és nem volt kérdés, hogy önként és dalolva elvállalják a tematikus szám összeállítását. Szalai Zsolt a Győr-számról elmondta, hogy az volt a céljuk, hogy bemutassák Győr minden színét, ízét, hangulatát. ( Az, hogy ez mennyire sikerült, elolvashatjátok szerzőnk korábbi cikkét itt – a szerk.) Zsolték kiemelték a néprajz, a Falvai- és a Váray-famíliát bemutató rovatokat, melyekre különösen büszkék. Emellett Sütő Csaba András elmondta, hogy ebben a számban szerinte különösen erősre sikeredett az irodalmi rész, amiben a fiatalabb és az idősebb költő-és írógenerációk nagy békében és barátságban szerepelnek egymás mellett.

Miután megtudtuk, hogy sok van mi csodálatos, de Győrnél nincs semmi csodálatosabb, és boldogan konstatáltuk, hogy a buta sztereotípiák ellenére, Győrben bizony pezseg a kulturális élet, még nem sejtettük, hogy válagotott kínzásaink csak ezután jönnek. A lassú kimúlást a Spanyolnátha jelen lévő szerkesztőinek kötetbemutatója és felovasása jelentette. A jelenlévő Alterstáb tagok körében az vágta ki végleg a biztosítékot, amikor, a Berka Attila által felolvasott történetben, mely már két mondat után tökéletesen kimerítetteaz érdektelen fogalmát, beállított Terence Hill, és Budot kereste. Miután Berka Attila becsületesen megkínzott bennünket a Lada Béla nem hal meg című agymenésével, Székelyhidi Zsolt hozta ránk az újabb csapást, nevezetesen Ördöngös című könyvének elképesztően fárasztó részleteit. Székelyhidi szövegei egy Zsírsátán nevű figuráról próbáltak szólni, de ezek a novellák? leginkább olyanok voltak, mint egy gyenge-közepes South Park epizód elcseszett forgatókönyvei, amik a Xantus János múzeum ünnepélyes hangulatú dísztermében leginkább közröhej tárgyát képezték. No, de ne is vesztegessük a szót a kortárs irodalmunk e végtermékeire, hiszen annyi jó mű van a világon!

Az est utolsó felvonásaként következtek a „mi fiaink”, vagyis a győri költők, írók, akik a Spanyolnáthában megjelent műveiket olvasták föl. Hallottunk verseket például Farkas B. Richárdtól, Horváth Bernadettől, Horváth Veronikától, Primusz Istvántól, Sebestyén Ádámtól. Mészáros Urbán Szabó Gábor fölolvasta Jezsibaba (link) című paranovelláját, ami az est végére visszaadta az életkedvemet, mert ez egy igazi „csettintős” írás, amire azt mondja az ember, hogy ’na végre, ez igazi szépirodalom, ilyen az, amikor valaki tud írni, és nem is akárhogy!’ Záróakkordként Villányi László, a győri Műhely folyóirat főszerkesztője, fölolvasta Ica néni című megható, és fájdalmasan szép versét, melynek „Béci haldoklott, vele sohasem egyérintőztem.” –sora sokadszorra is megrázott. Ezzel véget is ért a felolvasómaraton, és a Spanyolnátha maradék túlélőinket hálás tapsa után, végre átvonulhattunk a Rómerbe jól megérdemelt és megváltó söreinkért.

Fáradtnak, kimerültnek érzi magát? Napok óta levert, vitaminhiányos, és úgy érzi, hogy a hideg kiszívja minden életerejét? Stresszes, feszült, fáj a feje? Rosszul alszik? Elege van a válságból, a globális felmelegedésből? Unja a H1N1-gyet, és a korrupciót? Elégedetlen a lakótelepi léttel? Szeretné tudni az igazságot? Nem elég, ami van? Valami más, valami több kell? Szeretne még otthonosabban mozogni szülővárosában? Itt az alkalom! A soha vissza nem térő alkalom! És mindez most ingyen! Ráadásul az Alternatíva ajánlásával!

A Spanyolnátha című  internetes irodalmi médium most, 2009/2010 telén bemutatja a véres győri valóságot, az igazi Győrt, ahogy még soha, senki nem látta. Most kiderül, hogy kis városunk, bizony tele van “csudákkal”, és bizony itt is megestek legendás történetek. Például tudta, hogy Győrben történt az eset, hogy egy rablógyilkos, miután elítélték, ügyesen fölakasztotta a hóhér, és a törvényszéki orvosszakértő megállapította a halál beálltát, a hulla, érthetetlen módon, föltámadt a halálból? És azt, hogy Karl May, Xantus Jánosról, a híres győri természettudósról mintázta Old Shatterhad alakját? A Spanyolnátha Győr-különszámából az is kiderül, hogy ki az a győri lány, aki miatt divat ma Kurdisztánban a pirszing és a raszta haj. Ennél kisebb “csudákról” is olvashatunk, például megismerhetjük a híres győri művészdinasztiák legendáriumát, például a Falvai családét, akik hosszú évek óta a Győri Filharmónia utánpótlását termelik, és ifjú sarjaik sorra hódítják meg a világ zenei színpadait.

A téli lapszám egyik legizgalmasabb darabja, a Mediawave-pápa, Hartyándi Jenő „turisták bárhol”- jellegű esszéje. A Hogyan (ne) legyünk turisták című írás csupa jó tanácsot tanáccsal szolgál kezdő, és profi kamikaze-turistáknak, miközben az egyeregyéjszaka meséinek világába kalauzol, honfoglaló őseink nyomába ered, és a világ legextrémebb és legizgalmasabb helyein kalandozik. Hartyándi Jenő élménybeszámolója után egészen biztos, hogy nem a marcalvárosi paneldzsungelbe vágyunk kalandtúrára, és az unalmas balatoni-láblógató-sörvedelő nyaralás is más elbírálás alá esik.

Szalai Zsolt, és Sütő Csaba András, győri illetőségű költők, kritikusok áldásos tevékenysége folytán, a Spanyolnáthában fölvonul a győri költészet, és széppróza apjara-nagyja. Az írva vagyon rovatban az Alterben már korábban bemutatott ifi csapat focizik a nagy öregekkel, mint Villányi László, a győri telephelyű Műhely folyóirat főszerkesztője, vagy a sokkötetes Pátkai Tivadar, költők. Ezekben a lírai, és prózai alkotásokban poharak és győri történetek váltják egymást, pl.: Horváth Bernadett megénekelte Gyárvárost, Farkas Ervin regényrészletében Győr bandái folytatnak ádáz küzdelmet egymás ellen, Juhász Attila lírai énje pedig az aranyparti és a holtági Duna vizében úszik.

A poharak és a történetek azonban nem csak a versekben, hanem Szalai Zsolt és Sütő Csaba András Győrről szóló esszéjében is váltják egymást. Ezt az esszét simán el tudnám képzeni bármely Győrről szóló útikönyvben, tájékoztató kiadványban a polgármester úr képe alatt, mert az esszé íve nagyon szépen illeszkedik a város utcáinak vanalaira, és a város minden színét, illatát és ízét megidézi. A szerkesztők nem csak az emblematikus győri helyeket írják le, mint Dunakapu tér, Matróz csárda, Széchenyi tér, Rómer Ház, hanem Győr történelmét és legendáit is felidézik. Az egyik kedvenc részem a Kossuth utca leírása, amiről a szerzők cinkosan, a győri lakosokal összekacsintva megjegyzik, hogy „… a Kossuth utca akár gyalog, akár biciklivel, de még busszal is nagy élmény.”

A város testének barázdái nem csupán a szövegekben, hanem a Madár-távlat, és Látkép-rovat fotóiban is kirajzolódnak, például Szurop Gábor légifotóiban Győr madártávlatból fölismerhető geometriáját kutatja, Meixner Mihály közeli szürkéi inkább a város apró részleteit, a Mediawave Passport Control workshopjának fotósai pedig a győri arcokat örökítik meg. A Színek és formák rovat a győri képzőművészek portfóliója, melyekhez a városban mérsékelten tobzódó képzőművészeti életet tárgyaló kísérőtanulmányok olvashatók, többek között, Grasl Bernadett, a győri Városi Művészeti Múzeum igazgatónőjének tollából. A Spanyolnátha-különszám egy kis animációs és zenei meglepetést is tartogat az oldalra ellátogatóknak, ami a sok szöveg után tökéletes levezetés.

Összefoglalva csak annyit, hogy minden elismerésem a szerkesztőké, akik láthatóan komoly munkával feltérképezték Győr kulturális életét, és jó ízléssel és széles perspektívával összeszedtek mindent, amit a kirakatba ki lehet, és ki is kell tenni. A Győr-különszám engem meggyőzött arról, hogy érdemes Győrt újra – és újra fölfedezni, és kis városunkat megbecsülni. De büszke igazán akkor leszek, ha mi civilek, összefogásunkkal megmentjük a Rómer Házat, ahogy hajdanán a nemesszívű győri polgárok megmentették az utókor számára, a Győri Múzeum alapítójának, a Győrben paptanárként működő, Rómer Flóris gyűjteményét, és hagyatékát. Éppen ezért a 19. század derekán alkotó nagy győri tudós szavaival búcsúzom: „… s mégis bátorkodom állítani, hogy magyarnak és főleg győrinek érdekesebb lesz a győrit megtekinteni, − ha idővel olyan lesz, milyenné tenni akarjuk és fogjuk is — mint akár a bécsit és párizsit.” (Rómer Flóris)

Programajánló:

Január 15-én, pénteken 18 órakor a Xántus János Múzeum dísztermében lesz a Spanyolnátha művészeti web-folyóirat legújabb, Győr tematikájú  számának bemutatója. A lapszámot Berka Attila, Székelyhidi Zsolt és Puskás Balázs a Spanyolnátha szerkesztői, illetve Szalai Zsolt és Sütő Csaba András mutatják be. A bemutató vendége még Mócsai Gergely költő. Felolvasnak a Győr-szám szerzői.

Mi ott leszünk!