Péterfy Bori már az előző albumnál bizonyította, hogy ezer arca van: a kitörő vulkán, a vámpír, a drámai nő, a veszély maga és a védtelen áldozat is egyben. Az emberek nagy részénél az effélék akár skizofréniára is utalhatnának, ám Borinál így csúcsosodik ki sokoldalú tehetsége. Az énekes-színésznő második lemezét, amit egyszerűen csak 2-re kereszteltek, a Téged nem! című „szakító himnusz” vezette fel, amit már ide s tova mindenki kívülről fúj. A dalokra továbbra is a mindent elsöprő dinamizmus és az andalító sanzonosság jellemző, a dallamokból feszültség, izgalom, magabiztosság, szenvedélyesség és játékosság érződik, a szövegek pedig leginkább a férfi-nő kapcsolatokkal foglalkoznak, közhelyektől mentesen.  Az előző albumhoz hasonlóan ezek „elkövetéséért” ismét Tövisházi Ambrus, Lovasi András, Vinnai András és Tariska Szabolcs felelősek, valamint a blogos versenyen felfedezett Hujber Szabolcs, sőt ezúttal még Bori is kivette részét az írásból, a lemezborító pedig Stark Attila kezét dicséri.

A drámai Húsz emelet és a Porszemet leginkább egy színdarab betétdalaként tudnám elképzelni, míg az Ötszáz villám lüktető vadságát hallgatva már látom magam előtt a koncerten hullámzó, tomboló közönséget. A Fekete párna játékos, az Ájultan fekszem veled kellemes szédelgés, a Szembogár a kedvesen-kesernyésen beletörődő testvére a Téged nemnek, az óriásos Egyedi Péterrel énekelt energikus Újraélesztő, pedig talán az album legjobb nótája.

10/10 December 27-én lemezbemutató koncert a Gödör klubban.