Itt gyűjtjük az eddig megjelent lapszámainkat 2007. októberétől kezdve. Kattints rá a címlapra és hála egy ügyes alkalmazásnak, online olvashatod a lapot – sőt, még PDF-ben is letöltheted.

Az Alternatíva eddig megjelent lapszámainak címlapjai
“Butaság. Ez van” – így kezdődött legelső, 2007. októberi számunk: készítettünk ugyanis egy nem reprezentatív felmérést a győri sétálóutcán olyan közéleti kérdésekkel, mint például tagja-e Magyarország ma a Varsói Szerződésnek vagy hogy mi országunk államformája. A felmérés eredménye a címben is olvasható. Ezen kívül volt egy Tóta W. Árpád-interjúnk is (“Nem azt mondom, hogy mindenki ennyire hülye, de elég sokan igen”), és Rajcsányi Gellért, a Reakció újságírója ebben a számunkban írta meg Ennyit a lázadásról című írását, amit közfelkiáltással az Alternatíva ars poeticájává választottunk.
“Jó napot kívánunk, nem porszívót jöttünk eladni” – kezdődik második, 2008. szeptemberi számunk. A lapot hosszú pályázatírói munka előzte meg, melynek köszönhetően 2009. októberéig tudunk megjelenni az EU pénzéből. A lapszámon belül kiemelkedik a taz c. berlini alternatív napilap külpoitikai szerkesztőjével, Barbara Oertellel készített interjú (“Még mindig élnek a primitív beidegződések”), illetve egy beszélgetés Pozsonyi “Bucó” Ádámmal, a liberálispukkasztó punkzenésszel és íróval. De van benne jogosítványszerző novella, Tibet, Észak-Korea, valamint egy csúnya és gonosz meseelemzés is.
“Így közlekedik Győr” – lapunk harmadik számában Winkler Ágoston közösségiközlekedés-szakértővel néztünk bele a győri buszok, villamosok, kerékpárosok és vízitaxik jövőjébe. Meginterjú-voltuk Ferenczi Györgyöt a magyar népzene, Petőfi költészete és Jimi Hendrix zenéje közti kapcsolatról: “az autentikus népzenét nem úgy kell megszerettetni a fiatalokkal, hogy bedúrunk nekik egy rettenetes siratót”. Jó még a Karafiáth Orsolya-interjúnk is, ahonnan megtudjuk, minden felhajtás KO körül “pénzért és promóból” van csak. Hartyándi Jenő és Pusker Péter Mediawave-szervezők is itt mesélnek szibériai útjukról.
Osztályharcot hirdettünk negyedik számunkban, persze nem “úgy”. Győr önkormányzata ugyanis a szakképzés fellendítése érdekében megfelezte a gimnáziumi osztályok számát – mi pedig elemezünk, kérdeztünk és utánajártunk. Itt írtuk meg azt is, hogy Győrben felbukkant a street art is – ami viszont szerintünk szomorú, hogy a kezdeményezés nem alulról, hanem felülről jött. Még a kormányfőnek is írtunk: “Magyarországon street artosnak lenni sem fenékig tejfel, mert nem kapnak legális teret, és mindenki pampog, hogy letörné a kezét a csirkefogónak, aki össze merte mázolni ezt a gyönyörű falat.”
Hitelfogyasztói társadalom címmel indítottuk el ötödik számunkat, volt ugyanis egy felmérésünk a győri sétálóutca pénzügyi ismereteiről – azóta nem csodálkozunk azon, hogy a Provident ilyen kurvajól megél a magyar emberekről. Beljebb Lovasi András mondta el véleményét a Danubius rádióról, a globalizációról való leválásról meg a hülye politikusokról a pécsi EKF-program körül. Kobrizsa Ádám, a Magyar Kerékpárosklub munkatársa itt írta meg, mégis mi van Győrben bringafronton. Vitát szerveztünk arról is, hogyan lehetne (több) győri zenekar a Petőfi rádióban. Ebben a számban indult történelmi sci-fink.
Iránytalanul kezdtük 2009-et. Többek közt beépültünk a legolvasottabb megyei napilap, a Kisalföld szerkesztőségébe megfigyelni és kikémlelni a munkafolyamatot. Megnéztük azt is, hogyan állnak a szlovák-magyar diplomáciai és politikai meccsek: “a renacionalizáció akkor szokott megtörténni, amikor egy nemzetállam létrejön, és mivel a szlovákoknak eddig erre nemigen volt esélyük, megértőbbnek kell lennünk, ha egy pozsonyi kocsmában Szlovákia határait kívánnánk kicsit északabbra tolni”. Meginterjúvoltuk Laár Andrást buddhizmusról, KFT-ről meg Besenyő Pista bácsiról.
Emocionális forradalmat nem mi, hanem Szeitner Krisztián, egy győri költő hirdet, aki teljesen egyéni módszerekkel szeretne bekerülni olvasói szívébe. Beljebb megrajzoltuk a közoktatás informatikai hátterének működését is. Volt egy 30Y-interjúnk is, Beck Zoli szerint “aki zenét akar hallgatni, az férjen hozzá valaho-gyan”. Utánanéztünk annak is, mit, hogyan és miért értékel a szakmai zsűri a British Awards díjak átadásánál és hogy mi a helyzet itthon. Korzóztunk a Szamoson is Jancsó Noémi kolozsvári író-költő kíséretében, aki ezt később egy Bretter-körös meghívással viszo-nozta. (Csíki, Ursus, Hargita.)
Mediawave-recept, avagy “mi nem a brandet építjük”: utánajártunk, hogyan szerveződik meg az alternatív filmfesztivál a programtervezéstől kezdve a finanszírozási részeken át a spontán házibulikig a szervezők albérleteiben. Valamint elkísértük még az LMP-s Pinczés Bálintot is, aki Győr utcáin arról kérdezte a járókelőket, mit üzennek az EU-nak. “Volt egy lány, aki szerint több figyelmet kéne fordítani a környezetvédelemre, valaki pedig a U2 frontemberéhez, Bonóhoz hasonlóan több pénzt szentelne Afrikának.” Ebben a lapszámban írtuk meg az első győri dráma érettségi hosszú történetét is.
“Ha Magyarországnak valamire szüksége van, az az idealizmus” – nyilatkozta az Alternatívának Schiffer András LMP-szóvivő. A hatoldalas interjúban szó volt a rendszerváltás tanulságairól, a baloldal töketlen-kedéseiről és a szélsőjobboldal térnyeréséről is. De megírtuk az egykori győri Kun Béla-lakótelep, mai nevén Marcalváros történetét is. Szóvá tettük, hogy miért kell Győr határában környezetvédelmi területen gázerőművet építeni. Aztán megnéztük azt is, milyen egy munkanap a győri mentőállomáson. Megkérdeztük Meskó Bertalan bloggert Dr. House dolgairól, Szőke Andrást pedig Taliándörögdről.
Elárasztva – ezt a címet azért szavaztuk meg, mert nemcsak Győr, hanem mi is el voltunk árasztva témákkal. A reflexes Lajtmann Csabával például a klímatörvényről beszélgettünk, aki szerint kis híján a környezeti összeomlás határa sodródtunk. A Győrben is megjelenő szociális boltokról is lerántottuk a leplet: szerintünk ezek inkább termelői boltok, hiszen szó nincs arról, hogy bárki is olcsóbban kapná a zöldség-gyümölcsöt egy nyugdíjas-igazolvány felmutatása esetén. Itt érveltünk a sukorói King’s City-féle kaszinóberuházás ellen és ebben a lapszámban kezdtük el az Esztergommal foglalkozó cikksorozatunkat is.
Ki áll az MKKP mögött? – és hát nyilván Kovács Gergő. Na, őt interjúvoltuk meg street artól, a fogyasztói társadalomról, reklámkritikáról, valamint arról, vannak-e még szabad falfelületek Szegeden. “Az újságírás legnagyobb ellensége a tartalomgyártás” – véli Galambos Márton, a Figyelő újságírója, aki lapunknak az USA-beli és a német sajtóról is beszélt, összehasonlítva őket az itthonival: “a magyar újságírás annyiban különbözik az amerikaitól, mint amennyiben a marylandi Baltimore Sun különbözik a Washington Posttól”. De írtunk a Szomszédokról, a Greenpeace-ről és Dél-Koreáról is.













kövess minket twitteren!
lépj be iwiwes klubunkba!
rajongj értünk!


hozzászólások követése
hozzászólások zárolva