A következő mondat, bármennyire elképesztő is legyen, bármennyire durva, bármennyire hihetetlen: igaz. Hazugságok, szopatások, kamuzások, botrányok, letartóztatások, nyomozások, Hagyó Miklósok, simlik, pofára esések nyolc éve után még mindig… van, aki az MSZP-re fog szavazni.

Az illusztráció nem véletlen. Miért? Olvass tovább!

Így akartam kezdeni ezt a kis írást arról, hogy mennyire szánalmas is autogramosztás közben kampánydalt énekelni hamisan, mennyire ciki bevállalni az áldozati bárány szerepét és ezért még meg is borotválkozni, mennyire nemmenő™ az MSZP-re szavazni, és arról, hogy a demagógia mennyire egy genny dolog. Arról is szó lett volna, hogy az MDF mennyire cink, hiába reklámoznak három jól öltözött, magyar, demokrata, fórum sunával. Beszéltem volna a Jobbikról, és hogy tényleg jobbik-e.

Szót ejtettem volna arról is,

hogy ezzel nem azt mondom, hogy csak a fidire menő szavazni, sőt, ellenzékben nem dolgozni semmit nyolc évig kifejezetten kellemetlen. Igazából több bekezdésen keresztül sirattam volna a demokrácia halálát, értsd: az emberek hülyeségét, végül levontam volna a konklúziót: Magyarországon politikusnak lenni lassan-lassan húsz éve vérciki. Ja, és hogy ki ne maradjon: Schiffer Andrást olyan fejjel, mintha két hete egy ópiumbarlangban lenne, nyilatkozni engedni: gáz.

Sajnos ezekhez a témákhoz én igazából

nem értek, így jobbnak láttam (miután egyébként is egy hete képtelen voltam még egy mondatot hozzáírni a bejegyzéshez) röviden, a szánalmasság szinonímáival összefoglalni a mondanivalómat fent, és utána  pedig megjegyezni: ez itt bizony a megújult Alterblog 100. bejegyzése. Aminek örülünk: virtuális pacsit nyomunk egymásnak és néhány csillagszórót is meggyújtunk, főleg annak fényében, hogy esélyünk van rá, hogy újra megjelenjünk printben. Ami még királyabb lenne, annak ellenére, hogy gyönyörű felületünk, szorgalmas újságíróink és remélem, rendszeres olvasóink vannak.

Köszönjük az eddigieket és stay tuned!