Van egy egykor Győri Tükör, ma Városi Tükör nevű, magát szociáldemokrata érzelműként és függetlenként definiáló lap itt az észak csillagán. Minden csütörtökön bekerül a postaládába, szép piros (vörös?) és a Népszava Lapkiadó Kft. adja ki. Egy bibi van: a címlapon most már havonta egyszer minden bizonnyal Molnár Csabát találjuk.

Ez igen: egy év alatt hatszor szerepelt címlapon

Mikor a lap indult, a lapszerkesztő úr megkeresett minket, hogy képviseljük a fijatalokat ebben a független lapban. Nem véletlenül emelem ki, mert Dusza András nem hazudott nekünk akkor, csak ő a függetlent a városvezetéstől függetlenként értelmezte, ami egyrészt egy nagyon jó dolog. A városházának megvan a két bedolgozó lapja, a Győri Hét meg a Közélet, kell ide egy másik hang is, ugye. Helyes.

Viszont eszméletlen elképesztő

az a nyalás, amit a mi Csabánk, a helyi fiú kap az újságtól. Ez kérem nem szociáldemokrácia meg függetlenség, hanem kőkemény, mély nyalás. Az egy dolog, hogy vele indult az újság. Szerintem kép is van róla, ahol Bukovics kamerád meg én vigyorogva zabáljuk a svédasztalos sütit a plakát előtt, amin egy négyszer három méteres Molnár Csaba van. De az milyen már, hogy azóta nagyjából minden második újságban legalább két kép van róla, ha épp nem címlapos és az van aláírva, hogy hiteles politizálás, amit politikus alá írni bűn, mert mindenki tudja, hogy hazugság. Vagy legalábbis hogy nem bontja ki az igazság minden részletét.

Csab' vezér pályájának kezdete

Nem beszélek most sokat az újságról és a benne lévő cikkekről – mondom, kell egy ilyen is ide, néha ugyanolyan jókat lehet rajta röhögni, mint az Összefogás című megmagyarázhatatlan képződményen. (Az Összefogás pár hónapja nagy sajnálatunkra megszűnt – a szerk.) Azt viszont el kell ismerni, még mindig ez a legkitartóbb információforrás Szijjártó Petya és Borkai Zsolesz polgármester viselt dolgairól.

Reméljük egyszer, négy vagy nyolc év múlva

Molnár Csab’, a helyi erő miniszterelnök, de minimum MSZP-tótumfaktum lesz, és akkor a Tükör szerkesztősége minimum valami sztahanovista érdemrendet kap korai életének rendületlen és koránt sem tendenciózus megörökítéséért és feldolgozásáért. A kései történészek majd látni fogják, hogy nem egy felkapaszkodott senki, hanem már akkor is fontos ember volt, mikor még tejfelesszájú ifjoncként elkezdte növeszteni azt a faszfejet, ami minden politikus sajátja.