A Rendőrnő nagyon csinos, a legutolsó divat szerint öltözködik, még a nehéz napokon is tökéletes a sminkje és a frizurája. A Rendőrnő élete példaéértékű, mélységesen megveti az alkoholt, a dohányzást, természetesen a drog esküdt ellensége, sokat sportol, egészségesen táplálkozik, napota 8 órát alszik, és 28 naponként menstruál. A rendőrnő családi élete is példás és irigylésre méltó, egy igazi mintafeleség, mi több: egy született feleség!

Jaj

Férjével, aki szintén a rendőrök gyöngye, nagy szeretben és lelkesen várják első gyermeküket, aki heteken belül a világra jön. Dolgos hétköznapjaik e boldog és örömteli várakozásban telnek. Vidáman és lelkesen vásárolják a babakelengyéket, és mostanában a leendő babaszobában fogják egymás kezét, szerelmesen néznek egymás szemébe, és arról csacsognak, hogy a kis poronty hogyan teszi még boldogabbá, amúgy is végtelenül boldog életüket.

A Rendőrnő férjével egy összkomfortos,

örökké tiszta, ízlésesen berendezett, tágas és világos belvárosi lakásban él. Gyakran látogat el hozzájuk idős és beteg édesapja, aki egy szerencsétlen autóbalesetben elveszítette egyetlen feleségét, az egykori szépségkirálynőt, akinek halálával szegényebb lett a világ egy kivételes asszonnyal. A papa, a valamikori nyomozózseni, a magyar bűnüldözés rettenthetetlen hőse, nagyon szereti a rendőrnőt, és kislányánat elhalmozza minden földi jóval, de főleg hatalmas szeretetével.

Nem véletlen, hogy a Rendőrnő számos művészt megihletett, például a 90-es években népszerű fiúbanda, a TNT róla írta a Rendőrnő című, nagy élvezeti értékkel rendelkező slágerét. Köves Krisztián Károly Halálkeringő című filmje is a Rendőrnőről szól: az ő életét mutatja be, fókuszálva a terhesség utolsó napjaira, és a szülés katartikus élményére. A Halálkeringő egy nagyon tanulságos történet az önfeláldozásról, a szeretetről és a családi egységről. Egy olyan világban, amikor fényes nappal, talán éppen most késelik meg a ház alatti lerakatban az eladót, vagy a szomszéd utcában leszámol a maffia a számára nem kívánatos elemekkel, vagy egyetemi előadókban pszichopaták lövöldöznek, nagy öröm végre egy boldogságról, igazi értékekről, és a családi egységről szóló filmet látni. Amikor mindenütt csupa házasságtörés, válás, csonka család, születik végre egy film, amiben minden kerek és semmi sem törik el.

Au

A Halálkeringő tökéletes világából az egészséges életmód mellett többek között a szép magyar beszéd és a választékos nyelvhasználat szabályait sajátíthatjuk el. A káromkodásért bilincs jár: a Rendőrnő környezetében senki sem beszélhet csúnyán, ő maga is a lehető legnagyobb szeretettel és tisztelettel válogatja meg szavait, amikor kedves édesapjához és imádott férjéhez szól. A Rendőrnő beszédében a kohéziós erő maga az agapé, és a színtiszta respektus. Mindezek ellenére, egyetlen nyálas vagy banális monatot sem érhetünk tetten az elhangzó dialógusokban. A Rendőrnőt alakító Dobó Kata szájából elképesztően hitelesen hangzanak ezek a mondatok, egyszerűen hihetetlen, hogy tud ennyire azonosulni a szerepével.

A Miniszter félrelép csábos vörös démona,

vagy a Szabadság, szerelem dögös és kő kemény szabadságharcos nője, és az összes többi alakítása együttvéve a harmadikon még mindig semmi ehhez a megrendítő játékhoz képest, amit a Halálkeringőben nyújt! Hiába szabadult meg a védjegyévé vált vörös hajkoronájától, még mindig gyönyörű, szépsége átragyog a mozivásznon. Az apát alakító Kern Andrásból is csak úgy árad a sárm, és az életerő, ráadásul humora és magabiztossága már-már félelmetes méreteket ölt.

A Halálkeringő technikai kivitelezése is egyszerűen páratlan! A film ritmusa kiegyenlített, egy percig sem unatkozom, szép egyenletesen haladunk a katarzisok katarzisa felé. Az artisztikus kamerakezelés sem idegesítő, inkább csak felcsigázza a néző érdeklődését, aki egyre dobogóbb szívvel várja az izgalmas végkifejletet, ami nem okoz csalódást, mert egészen biztos, hogy gyermek a mozivásznon így még soha nem született. A Halálkeringő az anatómia csodáiba, és rejtelmeibe is bevezet bennünket. Mindehhez kellemes és fülbemászó filmzene társul, ami a fiúzenekarokból kiöregedett Rakonczai Viktor és Kovács Áron Ádám szerzeménye.

Jé

Boldog vagyok, hogy megadatott, hogy ezzel a csodás alkotással találkozhattam. Aki már látta ezt a filmet, az biztosan tudja, hogy miről beszélek, aki pedig még nem, annak azért javaslom, hogy nézzen szét a többi filmes és kulturális portálon is biztos, ami biztos alapon, hátha mások nem olyan demagógok, mint én, és nem csinálnak viccet a filmkritikából.

10/4