A Spanyolnátha Miskolcról indult, és első fertőzöttként egy Vass Tibor névre hallgató szerkesztőt regisztráltak. Ez a Spanyolnátha a hírhedt, 1918-as, a világon a legtöbb áldozatot követelő vírusnak egy nagyon különleges mutációja, mely ma már az interneten keresztül fertőz. Különleges ismertetőjegye, hogy főként művészek terjesztik, és az elsődleges vírusgazdák általában szerkesztők, írók, költők, esszéisták, képzőművészek.

Spanyolnátha rávetítve a múzeum falára - fotó: Szami

A vírusnak leginkább tehát az irodalom- és művészetbarátok vannak kitéve, akik a legkönnyebben a spanyolnatha.hu oldalra kattintva kaphatják el a fertőzést. A Spanyolnátha 2004 óta tombol, és Miskolc után elérte Székesfehérvárt, Tatát, Veszprémet, Szekszárdot, Sárospatakot, Nyíregyházát, és Szegedet. 2009 telén a vírus megfertőzte Győrt is, és azóta megállíthatatlanul tombol, és szedi ártatlan győri áldozatait is. Január 18-án, péntek este 18.00.-kor, a Xantus János Múzeum dísztermében karantén alá vették a győri fertőzötteket, köztük az Alter-stáb néhány tagját. Cikkünkben a karanténbeli fantasztikus élményeinket meséljük el.

No, de komolyra fordítva a szót,

a Spanyolnátha című művészeti web-folyóirat valóban a szörnyű betegségről kapta a nevét, azért mert számos művész ebben a betegségben hunyt el, például szegény Kaffka Margit, vagy a perverz francia író, költő, Apollinaire. A Spanyolnáthát Vass Tibor alapította 2004-ben, és az ő baráti köréből nőtte ki magát, a ma már több mint 900 szerzőt, köztük több „nagyágyút” jegyző netes folyóirat. A kicsi csírából, és haveri „poénkodásból” 2005-ben jött létre önálló honlap, és 2007-óta negyedévente rendszeresen új lapszámmal jelentkeznek. Az évszakonként megjelenő lapszámok tematikus számok, melyek többnyire egy-egy magyar városhoz köthetők: az adott város kulturális életét mutatják be.

A számban erősre sikeredett az irodalmi rész - fotó: Szami

A legutóbbi, téli szám Győrt prezentálja, melynek lapszámbemutatóján, január 18-án, a Xantus János Múzeumban a lap szerkesztői, Berka Attila, Székelyhidi Zsolt, Puskás Balázs, többek között azt is megosztották velünk, hogy a 2009-es év volt a Spanyolnátha történetében a „csúcskorszak”. Egyrészt természetesen, a kiemelkedő Győr-szám miatt, másrészt, mert a tavalyi évben jelent meg a Hogyöt című antológia, mely a Spanyolnátha 5 évi terméséből, a legjobb 100 szerző szövegeit tartalmazza. A fiúk meséltek a győri közönségnek a Spanyonátha futó, és futottak még kategóriás projektjeiről is, például a Vass Tibi-féle e-mail antológiáról, a Hyperspan névre hallgató végtelenül izgalmas kezdeményezésről, a Szabó plusz programról, a hagyományos spanyolnáthás kéziratkiállításról, és egyéb irodalmi, képzőművészeti furcsaságokról, melyeket a spanyolnatha.hu címen, ebből a virtuális temetőből ki lehet hantolni.

Ezeknél sokkal izgalmasabb volt,

amit a Győr szám ügyes szerkesztői, győri költők, kritikusok, Szalai Zsolt, és Sütő Csaba András elárultak a szerkesztés műhelytitkairól, és a Spanyolnáthához fűződő viszonyukról. Megtudtuk tőlük, hogy ők már 5 éve, a lap indulása óta a Spanyolnátha szerzőiként definiálják magukat, ezért szívükön viselik a lap sorsát, és nem volt kérdés, hogy önként és dalolva elvállalják a tematikus szám összeállítását. Szalai Zsolt a Győr-számról elmondta, hogy az volt a céljuk, hogy bemutassák Győr minden színét, ízét, hangulatát. (Az, hogy ez mennyire sikerült, elolvashatjátok szerzőnk korábbi cikkét – a szerk.)

Zsolték kiemelték a néprajz, a Falvai- és a Váray-famíliát bemutató rovatokat, melyekre különösen büszkék. Emellett Sütő Csaba András elmondta, hogy ebben a számban szerinte különösen erősre sikeredett az irodalmi rész, amiben a fiatalabb és az idősebb költő-és írógenerációk nagy békében és barátságban szerepelnek egymás mellett.

A lassú kimúlást a Spanyolnátha-szerkesztők felovasása jelentette - fotó: Szami

Miután megtudtuk, hogy sok van mi csodálatos, de Győrnél nincs semmi csodálatosabb, és boldogan konstatáltuk, hogy a buta sztereotípiák ellenére, Győrben bizony pezseg a kulturális élet, még nem sejtettük, hogy válagotott kínzásaink csak ezután jönnek. A lassú kimúlást a Spanyolnátha jelen lévő szerkesztőinek kötetbemutatója és felovasása jelentette. A jelenlévő Alterstáb tagok körében az vágta ki végleg a biztosítékot, amikor, a Berka Attila által felolvasott történetben, mely már két mondat után tökéletesen kimerítetteaz érdektelen fogalmát, beállított Terence Hill, és Budot kereste.

Miután Berka Attila becsületesen

megkínzott bennünket a Lada Béla nem hal meg című agymenésével, Székelyhidi Zsolt hozta ránk az újabb csapást, nevezetesen Ördöngös című könyvének elképesztően fárasztó részleteit. Székelyhidi szövegei egy Zsírsátán nevű figuráról próbáltak szólni, de ezek a novellák (?) leginkább olyanok voltak, mint egy gyenge-közepes South Park-epizód elcseszett forgatókönyvei, amik a Xantus János múzeum ünnepélyes hangulatú dísztermében leginkább közröhej tárgyát képezték. No, de ne is vesztegessük a szót a kortárs irodalmunk e végtermékeire, hiszen annyi jó mű van a világon!

A rómeres sörök mindent megmentettek - fotó: Szami

Az est utolsó felvonásaként következtek a „mi fiaink”, vagyis a győri költők, írók, akik a Spanyolnáthában megjelent műveiket olvasták föl. Hallottunk verseket például Farkas B. Richárdtól, Horváth Bernadettől, Horváth Veronikától, Primusz Istvántól, Sebestyén Ádámtól. Mészáros Urbán Szabó Gábor fölolvasta Jezsibaba című paranovelláját, ami az est végére visszaadta az életkedvemet, mert ez egy igazi „csettintős” írás, amire azt mondja az ember, hogy ’na végre, ez igazi szépirodalom, ilyen az, amikor valaki tud írni, és nem is akárhogy!’

Záróakkordként Villányi László,

a győri Műhely folyóirat főszerkesztője, fölolvasta Ica néni című megható, és fájdalmasan szép versét, melynek „Béci haldoklott, vele sohasem egyérintőztem.” –sora sokadszorra is megrázott. Ezzel véget is ért a felolvasómaraton, és a Spanyolnátha maradék túlélőinket hálás tapsa után, végre átvonulhattunk a Rómerbe jól megérdemelt és megváltó söreinkért.