Mi Bécsbe járunk adventezni, mások pedig hozzánk. Hogy miért is? A Vörösmarty téri karácsonyi vásár nem hivalkodik, a fenyőfája nem kiabál rád már 100 méterről, hogy hahó, jön a karácsony. A Vörösmarty téri fenyő csak áll csendben, szolid dísszel, a tövében egy rejtőzködő jászollal.

Az árak leginkább felfelé kerekednek - fotó: Sáry Bernadett

A hangulata olyan, mintha egy kicsit visszautaztál volna az időben. A büféknél sem hamburgert, sem gyrost, sem kólát nem kapni, helyette van lepcsánka, sült hurka-kolbász, kürtőskalács, kenyérlángos, dödölle és forralt bor meg puncs és még több forralt bor, egyszóval minden, ami hagyományos és amivel se perc alatt leigázható bármiféle diéta.  Természetesen a sorok mindenhol hosszúak, az árak pedig leginkább felfele kerekednek.

A kirakodók egységes faházakban

kínálják a portékáikat, mivel a tömegben csak lépésben lehet haladni, ezeket bőven van idő szemügyre is venni. Leginkább kézműves, különleges ajándékok kaphatóak, nem egy WAMP-os művész található meg itt is. Megleshető az üvegfújó munka közben, aztán akad bőven minden fa alá és fára tehető jóság is, kerámiadíszek, egyedi fenyődíszek, nemezelt kalapok, ékszerek – a kínálat tehát messze jár az átlagos gagyitól, az áruk is többnyire.

Gyűlölöm a budapesti karácsonyi vásárokat. Gyűlölöm a karácsonyi díszkivilágítást utcákon, tereken, és főleg a bevásárlóközpontokon. A kis családi összejöveteleket leszámítva gyűlölök mindent, ami a karácsonnyal jár. Gyűlölöm a Budapesten mindenhol tök egyforma forralt bort, amiben se szeretet, se meghittség nincs, csak valami kritikán aluli lőre meg egy maréknyi szemétbe való fűszer. (Részlet Bede Márton indexes cikkéből.)

A téren felállított színpadon ott jártunkkor épp moldvai dalokat játszottak, és már csak az a bizonyos pörgős szoknya hiányzott volna a teljes „nem is ebben a században élek, de jó” hangulathoz.  Itt egyébként minden nap akad valami nézni- hallgatnivaló vagy éppen táncház. A tér fölött magasodó Gerbeaud-ház ablakait erre az időszakra adventi kalendáriummá változtatták, ezeket minden nap 17 órakor Karászy Szilvia harangjátékával és torony-fúvósokkal „nyitják ki”. De akad néha tűzzsonglőr, hegedűs bácsi, vagy breaktáncos csoport is, így téve teljessé a vásári mulatság hangulatát.

A karácsonyi forgatagból kikeveredve pedig kétlépésnyire fotocellás divatboltokba botlok, a fiákeres kocsi eltűnik és mozgólépcsőn szippant be a metrólejáró.  Így jutunk vissza az édes múltidézésből a jelenbe.

Árak: forralt bor decije 200 Ft, de kell hozzá venni ötszázért bögrét, aminek az árát használat után visszaadják. Ősze kolléga helyszíni kóstolója szerint azonban sok köze nincs a borhoz. Kolbász 1200-1400 Ft, kenyérlángos, 800-1000 Ft.