Kultúrfitnesz. Igen, most mutatják be ennek az Újhold című vámpíros hülyeségnek a folytatását a mozikban: az USA-ban annyian voltak a premierjén, hogy drámaian kevesen néztek aznap tévét. Kritikusunk megnézte a mozit, majd rögtön ajánl is helyette egy másik filmet, hogy azért valami rendeset is lássunk a héten, ha eddig nem tettük volna.

Nagyon erősen kifestetted magad, drágám

1. Az Újhold az Alkonyat folytatása, melyben Bella és Edward szerelmi történetéből megtudtuk, hogy a szerelem olyannyira kiszámíthatatlan, hogy még egy vámpír is kenyérre kenhető szerelmes Rómeóvá válik a legízletesebbnek tűnő ennivaló emberlány kedvéért.  Kapcsolatuk teljesen idilli, leszámítva egy-két olyan apróságot, hogy a korukbeliektől eltérően legnagyobb problémájuk nem a védekezés, hanem Bella megvédése attól, hogy folyton veszélybe kerüljön. Ám Edward „küldetése” nem tűnik sikeresnek, amikor Bella 18. születésnapja kis híján vérfürdőbe torkollik, így a lelkiismeretes Cullen-família jobbnak látja, ha Hófehérkéjük visszatér a normális kerékvágásba, ők pedig elhagyják a várost.

A harcjelenetek iszonyatosan túlstilizáltak,

mintha a Mátrix jeleneteit látnánk, a szakítás és az utána következő részek pedig fájdalmas sóhajokból és üvegszemű tekintetekből állnak csak.  A maratoni önsajnálat után Bellát Jacob nevű gyerekkori barátja rángatja vissza az életbe, nem minden hátsószándék nélkül, akinek radiátor felsőtestét néhány snittben teljesen a képünkbe is tolják, nyilván, hogy a célközönség a moziszékben ülve nagyokat sóhajtozhasson. Bella bizonyára nekrofil, hogy nem a kedves, vakítóan fehér fogsorú Jacobot választja.

A stúdió becslése szerint a jegyeladások a forgalmazás első három napján elérik a 140,4 millió dollárt az Egyesült Államokban és a 258,8 millió dollárt világszerte. Ezzel az első három napi eladások tekintetében a harmadik helyre került A sötét lovag (158,4 millió dollár) és a Pókember 3 (151,1 millió dollár mögött) című filmek mögött.

A film tetőpontjára az elnyújtott szerelmi jelenetek miatt már alig marad idő, a nagy múltú s veszélyes Volturi-klán súlytalanul lebeg a filmben, mintha nem is a főgonoszok lennének, csak afféle kihipózott bohócok vásári trükkökkel. Így hiába a drámai fordulópont, a szerelmi háromszög, a depressziópercek, a néhány helyen elrejtett poénokon túl is komédiává válik a film azoknak, akik nem szerelmesek Robert Pattisonba. Az Újhold leginkább a szemnek készült, ahhoz, hogy a könyvsorozat olvasóin kívül másnak is egyértelmű legyen a film, vagy a rajongóknak is élménnyé váljon, apró kis félmondatok, átvezetések hiányoznak a jelenetek között, hogy ne csak egymás után vágott hatásvadász és romantikus képsorokból álljon a mozi. 4/10

Hogyan lehet bekerülni a Zeneakadémiára?

2. Quentin Tarantino főmixer mindig kicentizi, mitől lesz egy-egy filmes koktélja tökéletes.  Merészen válogatja az adalékokat, mégis eltalálva azt az arányt, ami egy kicsit feldob, kicsit fejbe száll, de nem követi másnap porcelán buszvezetés. A Becstelen Brigantyk (Inglourious Basterds) afféle kifordítom-befordítom mű a II. világháborúról, ahol a náci katonák reszketnek a félelemtől, ha találkoznak a skalpvadász zsidó csapattal. A mű öt fejezetre van szabdalva, első körben Shoshanna menekülését mutatja be, a Zsidóvadásznak becézgetett náci ezredestől, másodízben pedig Aldo „indián szakkörét”, ahol minden tag száz náci skalppal adózik. A két cselekményszál végig egymás mellett fut, ám egymástól függetlenül mozognak, csak a cél azonos: a horogkereszt zászlósainak szánt filmbemutató alatt leszámolni mindenkivel.

Noha a téma megengedhetné,

Tarantino ezúttal nem vérrel írt, hanem a dialógjai adják a történet motorját, feszítik pattanásig az idegeket, főleg, hogy ezek négy különböző nyelven is folynak, így a multikulti párbeszédeknek köszönhetően nem egy pisztolygolyó talál célba, nem beszélve arról, hogy a nyelvi kavarodás humorának groteszk magjait is elültetgeti. A sztori nem fekete-fehér, mindkét fél sajátos módszerekkel dolgozik, vérpacákat hagyva maguk mögött a vásznon. A karakterek jellegzetesek: elég, ha csak Aldo tábornokra (Brad Pitt) és hátborzongató nevetésére gondolunk, miközben maradandó emléket hagy a náci egyenruhások homlokán. Mestermű – ahogy mondja –, és ez a filmre is igaz.

A Brigantikat a Toldi mozi mindig játsza, meg még pár kisebb mozi.