Lement az RTL nézettségvezető Csillag Születik című műsorának második szériájának első középdöntője, amelyben a nézők javarészt cirkuszi mutatványosokkal, vásári komédiásokkal, sokezredik énekes fiúkákkal találkozhatnak. Ám keletkezett egy lyuk a cirkuszi hálón: ez az ember pedig Tabáni István, akinek könnyei összedöntötték a műsor porondját.
Istvánnak éppen katarzisa van
Legalábbis azok számára, akik értették a Padlás című musical egyik betétdalának – amit eredetileg a két éve elhunyt Kaszás Attila énekelt – mélyebb tartalmát előadójára, az egyszerű, pózmentes emberszerű emberre vetítve. A műsorszám előtti kis filmben az énekes beszámolt arról, hogy igyekszik emberségében ugyanolyannak maradni, mint amilyen a műsor előtt volt, és bár tény, hogy megismerik az utcán, de ez lényegében semmit nem változtat rajta. Ez után csendült fel a dal, melynek megható szövegét teljesen lélekből énekelte,
megeredtek a könnyei, és vele sírt
még a szép (és/de butácska) Ördög Nóra is. Ezután a zsűri (Hernádi Judit és Oroszlán Szonja színésznők, Fáy Miklós zenekritikus és Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója) számon kérte Tabáni Istvától ezeket a könnyeket, megkérdőjelezve ezzel előadói hitelét. Mondván, hogy ezen a színpadon kötelező az előadói imidzs kimunkálása, megformálása.
Vajon mi fáj Fáy Mikósnak permanensen a műsor alatt?
Szirtes Tamás ezen mondata tette az egyszerű múzeumi teremőrt kultúrforradalmárrá, aki azzal rombolta le, és vonta kérdőre az egész műsor pszeudoértékének hitelét (hogy a – mint Fáy fogalmaz – nép egyszerű gyermekének tehetségét tárja a nagy nyilvánosság elé), hogy emberi könnyeket ejtett egy olyan színpadon, ahol ezzel el kell számolni, ahol ezt nem szabad, mert a fogyasztói média-, zene- és színházkultúra, vagyis egyáltalán az előadóművészet nem vevő erre. A hozzá hasonló karakter úgy látszik, nem eladható a Madách Színház deszkáin.
És ne beszéljünk itt művészetről
mert István ezzel a produkcióval szerintem semmi művészit nem hozott létre. Nem alkotott meg semmit, egyszerűen csak karakteréből rávilágított a Csillag születik, és az ehhez hasonló műsorok fő problémájára: saját értékeikkel szemben inkonzekvensek, és nem hogy értéket nem teremtenek – na nem mintha bárki is várná, hogy teremtsenek – de újra csak az bizonyosodik be, hogy a tévében embernek lenni kibaszott ciki.
Szerintetek? Mire jó a Csillag születik, jogos tőle értékeket, kultúrát, ilyeneket várni, vagy kereskedelmi tévés profitorientált szar ez is?
kövess minket twitteren!
lépj be iwiwes klubunkba!
rajongj értünk!
1. Szerintem meg alaposan fölvethető annak gyanúja, hogy István Kaszás Attila halálát gyakorlatilag szavazatszerzésre használta fel – ami persze ízléstelen, de hát havonta egymillió forintért sokan sokmindenre képesek.
2. A Madáchban nyilván Brasch Bence lesz majd látható, ez nem kérdés, szépen összemelegedtek Szirtes Tamással, aki nem győzi dicsérni azt az embert, aki majd bevonzza a 12-16-os korosztályt az így is telházas színházába. Ez hosszútávon elég jó befektetés neki. Fáy Miklós meg szerintem kurvajó, csak azt tudnám, miért néz ki mindig úgy, mint egy nagyon, nagyon szomorú ember?
3. Nyilván értékeket várni nem kereskedelmi tévéktől kell, ahogyan közízlés-formálást sem. Ahogy Bátorfy Attila írta tumblren: “Nincs olyan, hogy közízlés. Szabad akarat van, meg 84 magyar nyelvű tévécsatorna, meg 15 rádióadó, meg műhold, meg az internet meg a magazinpiac. Meg piac úgy általában.”
Egyet értek veled. Sajnos csak ezek a “showelemek” hozzák a “kultúr nézőket” és csak ezekkel adhatóak el a másnapi “kultúr lapok” is. Azt viszont hozzátenném, hogy Bukovics Martin véleménye egészen más volt Brasch Bence színészi, művészi ambícióiról addig amíg az osztálytársa volt. Akkor még bíztatta őt, hogy valósítsa meg álmait… Ő megtette, bár ez egy másik kérdés, hogy hogyan… :)
Nem is féltem a közízlést, nem vagyok én öklöt rázó mamóka. Nem kötelező ezt a műsort sem nézni, aki akarja megtalálja magának amit fogyasztani akar. De azt kötve hiszem hogy az az ártatlan kvázi lúzer figura aljasul felhasználta volna Kaszás halálát a sikerért. Egyszerűen csak sírt, ami szerintem nagyon is emberi gesztus.
“vagy kereskedelmi tévés profitorientált szar ez is”…
Véleményem szerint a Csillag Születik kezdetektől fogva erről szól, hisz épp ezért tették műsorra. Hogy kicsit más legyen, mint a Megasztár és a Megatánc, és így szerezzen sok-sok lóvét a szóban forgó csatornának. Az más kérdés, hogy mivel a műsorban hétköznapi emberek szerepelnek, főleg olyanok, akiknek nincs a fejében a TV-ben szereplés szabályrendszere, emberközelibbé varázsolják a műsort. De alapvetően – és ez szerintem evidens – ez a műsor nem a szereplőkért, de még csak nem is a nézőkért van, csupán acélból, hogy több kenyérre való kerüljön az RTL éléskamrájába.. És éppen kapóra jön, hogy a tehetségkutatás témával ezt még mindig nagyon egyszerűen lehet álcázni.
Kérdés: meddig fog ez még menni? Meddig érdekel ez még bárkit is?
Nem tudom, mit tart értéknek a cikkszerző, sírást a színpadon? Erre sok ember képes, higgyétek el, bármikor, bárhol elsírom magam őszintén. Ezek szerint igazi ember vagyok, jeee. De pl. ott a Strokes, szerintem egyedit mutatnak, nem egy egyszeri formáció, mert pár éve élőben is láttuk őket, honlapjuk van, és nagyon jól csinálják, amit csinálnak. A sírás és érzékenység nem ide való. Ha jól megérti az embereket, legyen pszichológus, orvos, ápoló, segítsen ott rajtuk. De tényleg, van a műsorban sok tehetségtelen ember, meg nyilván sok műdolog, és kamubeszavazás, de sok igazi tehetség is. Viszont ez a hapsi nem az. És a cím sem Ember születik.
Igen, éppen ezért neveztem kultúrforradalmárnak a figurát. Nem ebbe a műsorba való, az hogy benne van, az egy más érték részvétele egy olyan kontextusban, ahol megvilágítja annak tökéletlenségét. Remélem hamar kiesik.
…egyszerűen puszta nézettségnövelés a cél, ha ehhez sírni kell, akkor futtatják a síróst! :S
Egy év múlva fogjuk még tudni a srác nevét???
Egyébként az a röhej, hogy a srác énekel, de még senki nem szólt egy kurva szót sem a hangjáról (ami egyébként nagyon szép tiszta, nem mondanám átlagosnak).
A műsor célja meg tényleg még mindig kérdés?
Hát a sírás tényleg őszinte volt. Ez a műsor – mint a legtöbb ilyen – ez is a nézettségnövelésre, és a számomra is utálatos szóval a „celebgyártásra” hajt. Tehát szórakoztatás a tömegkultúra berkein belül cirkuszi mutatványokkal és ismert slágerekkel. Ezt a monotonitást törte meg Tabáni, ami drámaként hatott. Egy szemcse, ami bekerült a gépezetbe. Az emberek nem tudják hova tenni. Csak majd a bulvársajtó szétcincálja az egészet, és ezáltal elveszti a hitelét az egész.
Ez nem szemcse volt a gépezetben! Ez egy előre jól kitalált showelem! …ehhez tartozott Ördög Nóra szánalmas pityergése és ezt zárta le Stohl álegyüttérzése, aki felhívta a néző figyelmét a dolog súlyára!
A showelemben kicsit kételkedek. Igazából ezek a műsorok már annyira gyanakvóvá tettek bennünket (köztük engem is), hogy sokszor már azt sem tudjuk, mi az igazi és mi a manipuláció. Az álegyüttérzéssel kapcsolatban igazat kell, hogy adjak.
piócaszájú ördögnóra is bárhol bármikor el tudja pityeredni magát, ez tuti showelem. ettől kapnak rajta a nézők, hogy néha mintha a műsorvezető széparcok is emberek lennének.
pedig? színjtszók.
@sanya: Most sincs más véleményem róla, csak kicsit árnyaltabban látom a dolgokat azóta.
Értem, nem is rosszallásból mondtam. :)