Győrben sárgák a buszok, a sofőr az első ajtót nyitja ki, megnézi a bérleteket/jegyeket és szevasz. Villamos, troli nincs. Innen jöttem, és mint sok tekintetben, ebben is érzékelem, hogy szülővárosom annyira provinciális és kisstílű, hogy az valami eszméletlen. Ne tessék félreérteni, Győr mindig is a szívem csücske lesz, de javaslom, hogy bitang gyorsan akasszák le az “Egyetemi város” táblát: Győr nem egyetemi város attól, hogy egyetem van benne.
Térjünk vissza a témához, aminek semmi köze az iménti kirohanáshoz. Szeged tömegközlekedése, amennyire sikerült kiismernem a jelenlegi felforgatott állapotban, egész jól működik, és kihasználja a körutas-sugárutas szerkezet nyújtotta előnyöket. A villamosokról nem ejtek sok szót, a főbb útvonalakon járnak, van régebbi meg újabb, van nosztalgiajárat, az egyest most újítják fel, egyszóval zsír. Minden elég gyakran jár, a város összes pontját jól meg lehet közelíteni valamilyen járművel.
A buszok itt kékek, régiek meg újak,
és ami fontos: csúcsidőben minden ajtajuk nyílik a megállóban, az újabbakon te magad nyitod ki az ajtót, ha úgy van. Tehetik ezt azért, mert amíg Győrben kalauzokkal tíz év alatt egyszer találkoztam (reggel hét harminckor egy olyan buszon, amin mintha azt tesztelték volna, hány embert lehet gazdaságosan bepréselni egy Ikarusz-karosszériába), addig itt elég gyakoriak az ellenőrzések, számolni kell vele. Én sikeresen be is kaptam egy csekket, az ellenőr meglepő módon udvarias és előzékeny volt, elmagyarázta, hol tudom felmutatni a bérletem hogy tizedannyit fizessek, megkérdezte, sietek-e a vonatra meg ilyenek.
Éppen ezért lehet az, hogy az utasok hozzáállása viszont az elkényeztetett kisgyerekére emlékeztet: ha a sofőr éppen olyan kedvében van és nem nyitja ki a hátsó ajtókat, általános felzúdulás és szemforgatás kíséri a felszállást. Így lehettem például tanúja a következő, uccaszoc blogra illő párbeszédnek.
Lány: …és érted, esett az eső, és az a fasz csak az első ajtót nyitotta ki, és ott kellett felszállnunk, és mindenkinek megnézte a jegyét.
Fiú: Ez a dolga, így kéne csinálnia mindig.
Lány: De esett az eső.
Fiú: De ez a dolga, ezért fizetik.
Lány: De vagy harmincan szálltunk fel.
Fiú: Ez a szabályos eljárás.
Másik eset, mikor az első ajtón felszálló utas nem mutat semmit, csak megy. Az esetek 95 százalékában, mikor sokan vannak, elsikkadnak az ilyen dolgok, de az utolsó buszon, amikor öten üldögélünk, akkor már a kötelességtudó sofőr is utánamegy, ezt is dramatizálom. Szereplők: láthatóan fáradt, virágcsokorral közlekedő huszonéves nő, illetve a láthatóan fáradt, bajszos sofőr. Mellékszerepben: egy fiatal pár.
Fiatal pár felszáll, hátrébb sétál, bemutatja a bérletét és megállnak középen, fáradt nő hátrasétál és leül. Sofőr leállítja a motort, sötétben ülünk, két perc múlva a sofőr kisétál az utastérbe.
Sofőr: A hölgy igazán megmutathatná a bérletét.
Fiatal pár hölgytagja (méltatlankodó arccal): Azért mentem oda baszdmeg, hogy bemutassam.
Sofőr: Nem magára gondoltam, hanem aki ott hátul ül.
Fáradt nő: Hát ezt nem hiszem el, este tizenegykor ezzel szórakozik? Hihetetlen.
Sofőr: Kérem, mutassa meg a bérletét.
Fáradt nő: Hihetetlen. (Táskájában kutat, közben támogatást keresve néz végig az arcokon. Nem talál.) Itt van, most örül?
Sofőr: Idehozná? Innen nem látom.
Fáradt nő: Ide figyeljen, egész eddig odavoltam Pesten, most meg menjek oda? Mit képzel?
Sofőr: Akkor odamegyek én. Tudja, én még egyig itt vagyok, nem velem szórakozik, hanem ezekkel az emberekkel.
És ott a pont, mindenki arra gondolt, hogy a büdös kurva anyját már ennek a picsának. Érdemes megfigyelni, hogy a fiatal pár mindkét tagja (igaz, csak az egyiket írtam) egyből támadó ellenszenvvel lép fel a sofőr ellen. Szóval az utasok mentalitása hagy kívánnivalót maga után, de egyébként több esetben láttam, ahogy átadják a helyet időseknek/ kisgyerekeknek-anyukáknak mindenféle arcok, mint mondjuk Győrben.
Térjünk át egy kicsit a helyi autósokra, ha már a közlekedésnél tartunk. Először is jegyezzük meg, hogy a bicikliutak nagyon jól ki vannak építve, így azt is egész jól igénybe lehet venni, de hanem marad más, gyalogolunk, ugye. Két tendencia figyelhető meg. Egyrészt, hogy az autósok egy nagy része, ismét csak Győrhöz viszonyítva elég agresszív, és valószínűleg ez az oka, hogy a gyalogosok meg úgy mennek át az úton mint egy kötelék kamikaze. Rám teljesen szabályosan közlekedve eddig négyszer dudáltak teljes könyökléssel és mutogatással, valamint egyszer majdnem el is ütött egy taxis, miközben a zöld lámpán haladtam át, neki meg piros volt.
Összegezve: tömegközlekedni jó, biciklizni jó, sétálni öngyilkosság.
A szegedi 1-es villamosvonal felújításáról, körgeometriás csomópontokban szerzett tapasztalatainkról itt írtunk.






kövess minket twitteren!
lépj be iwiwes klubunkba!
rajongj értünk!



Most akkor mitől egyetemi város egy város? Mert ez nem nagyon derült ki… amúgy szerintem nem olyan rossz Győrben a tömegközlekedés, de az biztos, hogy aki nem melózni vagy suliba jár azzal, annak drága.