Ha valaki lemaradt volna: cikksorozatunk előző részében jól elhordtuk mindennek Meggyes Tamást, Esztergom egyéni városvezetői módszereiről hírhedt polgármesterét. Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy az elmúlt években a politikai játékokon kívül másra nem is jutott pénz a városban: a város tagadhatatlanul sokat gyarapodott az elmúlt években. Belenéztünk Meggyes álmainak gyűjteményébe, a Gyarapodás Programjába.

Ezt látják az esztergomiak a Gyarapodás Programjából

Egy jó barátom sokak által irigyelt helyzetben van: neki megvan a keménykötéses. Nekünk, szegény újságíróknak csak az elektronikus változat jut Meggyes Tamás álomcsomagjából, de az élmény szerencsére így is garantált. Már a fejezetcímek is reális helyzetértékelésről tanúskodnak: Budapest északi kapuja. A kis magyar Detroit. A fürdőváros. Az élhető város. A mű keletkezésének ideje 2006; lássuk, mi valósult meg ezekből eddig.

Az első két fejezetet talán el is felejthetjük:

közlekedéspolitika és iparfejlesztés terén a helyzet szinte változatlan a Gyarapodás Programjának (GyP – már a rövidítése is szép) kihirdetése óta. Egyetlen látványos fejlesztésként egy új autóbusz-pályaudvar építése kezdődött meg a város déli területén. Azonban fel sem merült az az ötlet, hogy a vasútállomás mellé telepítéssel ún. intermodális csomópontot (ráhordó jellegű autóbuszos kapcsolódást a nagyobb kapacitású vasútvonalra) alakítsanak ki, mint ahogy ez több, “Budapest kapujának” számító településen – például Szentendrén vagy Érden – evidens volt. A piacvezető angol hipermarketlánc azonban felajánlotta a városnak, hogy ingyen felépíti az új autóbusz-pályaudvart bevásárlóközpontja mellett: ez volt az egyetlen nyomós érv az intermodális csomóponttal szemben.

Ez itt kérem egy élményfürdő

Nem véletlen viszont a múlt idő: a városvezetésnek nem tetszettek a benyújtott tervek, ezért a képviselő-testület úgy határozott, hogy döntően saját költségén építteti fel a pályaudvart – az áruház mellé. Az igazi csavar azonban ekkor jött, nemrégiben felröppent ugyanis a hír, hogy a regionális pályaudvart a szomszédos Dorogon látná szívesebben a minisztérium, ahol az ottani vasútállomással együtt létesítenének egy intermodális csomópontot. Így a konkrétumok körvonalazódásáig nem épül tovább a város új buszpályaudvara – az átadást egyébként 2008-ra tervezték. (Az új pályaudvar átadásával a helyi autóbuszvonalakat körjáratos rendszerűre fogják átalakítani az alapvetően hosszanti elrendezésű városban: a Széchenyi Egyetemen 2004-ben kidolgozott tervet behatóbban ismerők előszeretettel minősítik ezt “beteg ötletnek”.)

Erőltetett menet

Annál jobban állnak viszont a turisztikai célú beruházások: a harmincezres városban jelenleg két szálloda építése folyik. Az egyik a város új élményfürdője mellett, Finta József Kossuth-díjas építész tervezésében, míg a másik a fürdővel szemben, az út túloldalán épül, ez utóbbi teljesen körülfogja a városi zeneiskola kis-duna-parti épületét. (A Gyarapodás Programjában Szajna-partként emlegetett terület rendezésére kiírt pályázat első helyezettje a zeneiskola épületét vízitúra-szálláshellyé alakíttatná át.) A hotelberuházások kapcsán még a laikusoknak is feltűnik, hogy elképesztő mennyiségű új szállodai férőhely létesül éveken belül: a közeljövőben tervezett hét szálloda tervezett lakóegységeinek összesített száma eléri majd az ezret – most ennél egy nagyságrenddel kevesebb, mintegy száz szállodai szoba van a városban. Ugyanakkor nagymértékű szállodaberuházás folyik a közeli Visegrádon is.

"Szerintük nincs látnivaló, így csinálnak párat"

A cél természetesen benne foglaltatik a Gyarapodás Programjában: a turisták megtartása. Esztergom látnivalói ugyanis egy nap alatt letudhatók, így jellemzően Budapestről érkező csoportok, vagy a dunai szállodahajók vendégei töltenek itt némi időt, de egy napnál sosem többet: a szezon alatt Esztergomban kikötő körülbelül heti száz szállodahajó közül estig jellemzően mindegyik felszedi a horgonyt. Nyilvánvaló, hogy ezt a tendenciát pusztán szállodaberuházásokkal nem lehet megfordítani. De Esztergomban nincs lehetetlen: ha nincs látnivaló, akkor hát csinálnak.

A Finta Építészstúdió által tervezett,

kinézetével számtalan vitát gerjesztő élményfürdő-komplexum (nevezték már bevásárlóközpontnak és félkész vasútállomásnak is) a heves önkormányzati kommunikáció ellenére nem tartozik kifejezetten a sikersztorik közé. A hajdan volt Széchenyi-terv keretén belül egy kétmilliárdos pályázatot nyújtott be Esztergom városa, aminek a felét biztosította az állam. Időközben az állami támogatás mértéke a háromnegyedére csökkent, a beruházási költség viszont csaknem kétszeresére nőtt, ezért a város újabb és újabb hitelek felvételére kényszerült. És ráadásul szinte biztosnak látszik, hogy az élményfürdő – bár az esztergomiak és a környékbeliek egyaránt szeretik – húsz éven belül nem fogja tudni visszahozni az árát.

Így nézne ki az esztergomi Disneyland

A város új attrakciójánál, a meseparknál elrugaszkodottabb ötlettel viszont ritkán találkozni hazai berkekben. Lényegében a harmincezres város akarja felépíttetni a magyar Disneylandet a Prímás sziget felső, eleddig rekreációs célokra használt végében. A park egyik fő látványeleme egy száz méter magas, acélszerkezetű torony lesz, a beruházás teljes költségét tizenöt milliárd (!) forintra saccolják – a város teljes éves költségvetése húszmilliárd körül mozog. A tervek rendkívüli módon megosztják az esztergomiakat: sokan nem csak felesleges presztízsberuházásként, hanem a királyi város meggyalázásaként, a jó ízlés ellen elkövetett merényletként értékelik a Mesepark terveit.

Ráadásul iskolaváros

Esztergom azonban nem csak fürdőváros és nem csak Detroit – a Gyarapodás Programja iskolavárosként is deklarálja. Ebben történt is előrelépés, az úgynevezett északi kanonoksor botrányoktól sem mentes felújítása után új épületbe költözhetett az eddig több helyre szétosztott gazdasági szakközépiskola. A korábban felújított középiskolai kollégiumra azonban mostoha sors vár, elkezdték ugyanis kimenő rendszerű megszüntetését – egyetemi kollégium lesz belőle.

Szimpátiatüntetés a Szent Istvánért

Az egyetemi kar a megvalósult álma Meggyes Tamás polgármesternek, évek óta élvez elsődleges prioritást a meglévő tanítóképző mellett még egy egyetemi kar Esztergomba rángatása. A piliscsabai Pázmány Egyetem indít is 2009-től egy informatikai egyetemi képzést – húsz hallgatóval és a szakterület legalacsonyabb felvételi ponthatárával. Azonban van egy középiskola, aminek sorsa évek óta megoldásra vár. Diákságát és tanári közösségét évekig áltatták egy szép jövő reményével, nemrég mégis kiköltöztették a nagy múltú intézményt a városi perifériára, most pedig összevonással akarják felszámolni. A renitens iskola, amivel egy időben tele volt a média, mert a diákok, a tanárok nem hagyják szétrombolni. Egy több mint háromszáz éves múlttal rendelkező gimnázium, ami szép lassan az önkormányzat ámokfutásának áldozatává válik. Róluk a befejező epizódban lesz szó.